Ha majd egyszer véget ér az út,
Lefedi azt csendesen a múlt.
Tovább itten jövő nincsen már,
Mert a jelenre rákattan a zár.
Nincsen jövő az itten véget ér,
Lehúzza a jelen, elfogy itt a tér.
Őrök valóság lesz az életünk,
Múltunk festi, így él a képünk.
Az lassan foszlik, emésztődik,
Itt jártunkat sírhalmok jelzik.
Képeink azok szertefoszlanak,
Azok is a múló idővel utaznak.
Múló világba fakulnak a képek,
Pár emberöltő aztán elfelednek.
Pedig éltetünk, ott vagyunk,
Nekünk fakadnak ottan sarjaink.
Így van mióta fen áll a világ,
Mint a fán úgy burjánzik az ág.
Jön az élet gyökereken át,
Az ereken vérünk csorog át.
Mert hát majd véget ér az út,
Életünket azt lefedi a múlt.
Itt jártunkat igazolja az élet,
Viszik tovább a mi génjeinket.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése