Érkezik, jön az április kószán,
Ej ha tudna uralkodni magán.
Ha nem járatná a bolondját,
Magát nem is igazán adná át.
Mert azért meg kell hagyni,
Eltud velünk szórakozni.
Napjait mindég alakítgatja,
Tréfáját csintalanul belerakja.
Szeszélyét a napokba viszi,
Van nap, mikor derét teszi.
Harmattal szórja a másikat,
Hajnal jön, amit szél szikkaszt.
Azért akár milyen csalafinta,
A kikeletet azt meghozta.
Már éledezik a természet,
Nyíllat éltet virágokat, szépet.
Fűközt a gólyahír ott sárgállik,
Együtt vele ibolya illatozik.
Virágot hoz kéket, fehéret,
Apró szirmokkal törékenyeket.
Jön az április, érkezik kószán,
Nyugodni nem tud a pajzán.
Hozza tréfáját, a bolondságát,
Bár színe ötvözi, már a tavaszát,
Szerző: FM.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése