Még a télbe adja a szél a fuvallatát,
De bele énekli már abba tavaszát.
Hol rügyező bimbók festik a zenét,
Zendülő élet, terül ott majd szét.
Szétterül a tavasz, lefedi világát,
Beleviszi abba mesés csillogását.
Színekkel díszíti, a tájára ráviszi,
Virágok bimbóit levél közé teszi.
Nyílnak azok színükbe pompáznak,
Díszes szárnyú lepkéket táplálnak.
Azok fölöttük szárnyalnak hálából,
Ihatnak most a virágok nektárjából.
Madár ének zeng ők is élednek,
Megérkeznek, fészkekbe költenek.
Így teljesedik ki a gyönyörű tavasz,
Perceibe neki benne van a vigasz.
Benne árad az érint vele minket,
Pillanat hozza benne a képeket.
Nem sajnálja festékét rárakni,
Így akar ő minket ámulatba vinni.
Még a télbe adja a szél a fuvallatát,
Neki már szervezik búcsúztatását.
Mohácsnál már busók készülnek,
Téltől búcsúznak tavaszt éltetnek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése