Veled vagyok, csend borul ránk,
Körülöttünk semmi sem pisszen.
Most megszorul a szavunk,
Ami úgyis zavarna a csendben.
Az érzést elmondani minek,
Ott van az benne a szemekben.
A szavak helyett is beszélnek,
Azoknál sokkalta szebben.
Ha a lélek beszél, az nem szólal,
Amit akar, szó nélkül tudatja.
Mert szemeknek játékával,
Szárnyát az érzésnek kibontja.
Visz az minket a múló időn át,
Érzés hinti szét szeretetét.
Beleveti szívbe annak magját,
Akarat éled az táplálja tüzét.
Ránk csend borul, én epekedek,
Értelme most nincsen a szónak.
Inkább beszéljenek az érzések,
Mert a szemek többet mondnak.
Várgyom én az átjövő csillogást,
A léleknek mámoros játékát.
Azt, ami áthozza a varázst,
Életünknek vissza fogott szavát.
Szerző: FM.
1 megjegyzés:
Gratulálok versedhez, köszönöm!
Megjegyzés küldése