Lassan de biztosan haladunk,
Hátunk mögött hagyva utunk.
De ez az út megmarad,
Azoknak ki utánunk halad.
Ott marad utánunk rögökkel,
A sorsnak a szeszélyével.
Zökkenőkkel benne kátyúkkal,
Elhárításra váró akadályokkal.
Az úton mi lassan elhaladunk,
Kik utánunk jönnek, szorítunk.
Előttük akadály úgy háruljon,
Jussanak könnyedén át azon.
Velük legyen kegyes a sorsuk,
Kíméletes legyen az útjuk.
Díszét tegye oda a természet,
Virág legyen az út mellett.
Rakja oda minden ékességét,
Madaraknak az énekét.
Ami ebbe a világba számít,
Csak egy kicsikét is könnyít.
Mert akik jönnek mi utánunk,
Bennük csörgedezik vérünk.
Aggódunk mi az életükért,
Nekik napjaiért, jövőjükért.
Az utat azt meg kell tennünk,
Róla soha le ne fogyjunk.
Adja meg nekünk az Isten,
A vér mindég csörgedezzen.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése