Haza az.
Haza az ahova mi születtünk,
Mert oda mindég mehetünk.
Ránk ottan a jó anyánk vár,
Az apánk a védő karjába zár.
Nyitott előttünk az ajtójuk,
Elér mihozzánk szép szavuk.
Az a szó, ami megragad,
Mert anyanyelvként marad.
Bele születtünk mi a hazába,
Amit őseink hagytak abba.
Örökségünk így ez minekünk,
E föld szent ahol mi élhetünk.
Helyünk az mindég van itten,
Máshol lenni olyan idegen.
Esetleg megtűrtek lehetünk,
Honvágy van a gyötrő velünk.
Ami gyötör, késztet minket,
Fel bennünk vágyat éleszt.
Az visz minket, menni kell,
Ott lenni időzni a szülőkkel.
Velük kiktől az életet kaptuk,
Előttünk nyitva volt ajtajuk.
Úgy is, ha már nem is várnak,
Ősökkel itten ők hont hagytak.
Benne munkáját a kezeiknek,
Azok részei most a vidéknek.
Tárgyak, allék, mik feldíszítik,
Életünkhöz nekünk az kötődik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése