Most ti balga gondolatok,
Engemet miért zaklattok.
Fárasztóak egy kicsikét,
Húzzák az élet szépségét.
Velem vannak a fejembe,
Húznak ők le a mélységbe.
Célratörő nincsen bennük,
Meddő nekik jelenlétük.
Mint az ég mikor felleges,
Ború ez is, oly keserves.
A térbe is az uralkodik,
Hatása rám, hogy rakodik.
Mert benne az unatkozás,
Így bele szorul az ásítás.
Ez egy kicsit sem vidít,
Érzetemben ez szomorít.
Telítődnek a gondolatok,
Én a hatalmukba vagyok.
Ó azok a balga szavak,
Ezek, hogy álmosítanak.
Ülök, a fejemet lógatom,
Kicsit el is szunnyadóm.
Majd kezdődik, ez előröl,
Ábrándozok én a fényről.
Mennyivel másabban hat,
Az magával ragadhat.
Gondolatom visz az éltet,
Életemnek, az ad értelmet.
Szerző FM.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése