Szél száguld a pusztán,
Homokot visz a hátán.
Reped neki zsákja,
Így azt mind szétszórja.
Megy, rohan tombolva,
Terében visítva.
Ott siratgatva zsákját,
Mi nem tartja homokját.
Mert szórja, a táját teríti,
Legében benne lebegteti.
Viszi így is azt magával,
Sokkal, nagyobb zsákkal.
Ő neki tája most a zsákja,
Nincsen bekötve a szája.
Így hát repülhet a széllel,
Mindent fed szemcsével.
Ott van a szürkeségben,
Benne van az a szélben.
Homok vonul a tájon,
Pusztába a végtelen síkon.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése