Hangolódók le, elemek játékán,
Szél vágtat végig rohanva a táján.
Hallatja felbőszülve szavát,
Bele sikoltva a terébe a hangját.
Pakolja azt, ami neki útját állja,
Egyszerűen csak úgy odébb rakja.
Mozgat mindent, ej ha felveszi,
Egybe nem marad, ahogy leteszi.
Tombol az elem, ha neki eredhet,
Csinálja a térben az őrültséget.
Érint mindent, bele kapaszkodik,
Csatáját vívja, hiszen viaskodik.
Terelné, mindent vinne magával,
Ami ellene áll elbánik az azzal.
Felfuvalkodik, erőt gyűjt újra,
Zúdítja haragját mindet rá tájára.
Felborzolva közbe másik elemet,
Hullámot ver, készteti a vizet.
Kihajtsa, medréből tereli a partra,
Azt is rábírva így a pusztításra.
Most az elemek a földet rombolják,
Ami teremtődött ők azt pusztítják.
Föld termését, emberek munkáját,
Csinálják a térségbe a kalamajkát..
Majd utána, ha már lenyugszanak,
A föld lesz, mi utat mutat újnak.
Serkent mindent újra az életre,
Formázását bízza rá a természetre.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése