Énedet akarom, száll a sóhajom,
Repülök, hozzád vele utazom.
Visz engemet most a szárnyain,
Kapaszkodok én életem vágyain.
Hagyom, hogy vigyen engemet,
Érinthessem neked a lényedet.
Ez az epekedés ó milyen gyötrő,
Lehúzóan hat, ez szívet tördelő.
Ha veled lehetek az egészen más,
Egy angyallal édes az álmodás.
Minek az a marcangoló vezeklés,
Sóvárgás sem kell, az epekedés.
Énedet akarom veled együtt élni,
Ott teneked varázsodban lenni.
Élni csak le lazán az életet,
Megkapni tőle, azt ami éltethet.
Gyötrelem nélkül szemeid nézni,
Tengerébe neki benne lubickolni.
Ott lenni veled éltetni tégedet,
Közbe érinteni mindég a lelkedet.
Szemedbe vinni a csillogó fényt,
Felébreszteni mindég a reményt.
Utunkon az, sorsunkra hathasson,
Útján életünknek ő jól utaztasson.
Mi elénk gátat sohase ne emeljen,
Napunk el mindég úgy telhessen.
Ha netán száll is benne sóhajunk,
Teljesülhessen mindég az óhajunk.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése