2014. június 12., csütörtök

Vers, kedvesemhez. Napodban ott.

                                           Napodban ott.
                                           Napodban ott a borúd mögött,
                                           Szikrázó mennydörgés között.
                                           Egeden teneked lennék,
                                           Szivárvány, rája színt vinnék.

                                           Így lefedném neked a borúdat,
                                           Színekből raknák ki hidat.
                                           Az a végletek között ott lenne,
                                           Bánatodba bele fényt vinne.

                                           Lennék vigaszod a közönyben,
                                           Érzéseket feloldva szívedben.
                                           Úgy keverném ki a színeket,
                                           Érinthessenek azok tégedet.

                                           Színekben lenne benne a fény,
                                           Bele keverve éltető remény.
                                           Ott lenne abba a ragyogás,
                                           Az életerővel telített vágyódás.

                                           Már, aztán ha vágyak ébrednek,
                                           Ők, ami bántó felül kerekednek.
                                           Simítsák az utat, rajta a rögöket,
                                           Tehessed így te bátran a léptedet.

                                           Borúd mögött benne a napokba,
                                           Szivárvány lennék veled azokba.
                                           Raknám a színt bele életedbe,
                                           Soha ne legyél abba csüggedésbe.
                                           Szerző: FM.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gratulálok. nagyon szép :))))))

Megjegyzés küldése