Gyertyám, ha örökre kialszik,
Mint a füst a lélek eltávozik.
Elhagyja énekem énemet,
Élettelenségbe hagyva testemet.
Ne temessetek el, ha meghalok,
Engemet csak hamvasszatok.
Fúvassátok szét hamvaimat,
Szél legyen, ami majd utaztat.
Bejárhatom így a nagyvilágot,
Nem viszek magammal álmot.
Cél nélkül csatangolok csak,
Pihenek majd, hol a szél lerak.
Hagy szórja szét a pórjaimat,
Teríthessem a világomat.
Nem fed le engem a sírhalom,
Ha fúj a szél, hát lovagolom.
Ott leszek a szélnek szárnyán,
Repülök majd szelek hátán.
Integethetek így a lelkemnek,
Lássa, hogy nélküle is éledek.
Ne fedje le sírhalom a testem,
Hiszen ez szabadság énnekem.
Az örökkévalóságba utazgatni,
Benne ott, a feltámadást várni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése