Benne lelkemben életem vihara tombol,
Megfékezhetetlen az mostan a vágytól.
Nem bírom, már széjjel szed ez engem,
Őrjítő nekem, ha nem vagy te mellettem.
Kísértésbe estem róla én nem tehetek,
Megfogták énemet a gyönyörű szemek.
Rab vagyok, ó te kellemes szenvedés,
Gyötrő mégis olyan édes ez az epekedés.
Szédítő mámora így magával ragadott,
Napjaimba vágyom, bele azt az arcot.
Láthassam szemeid, a fénye vakítson,
Tengerem legyen, úszhassak a hullámon.
Ott lehessek, úgy lelkedet érinthessem,
Rózsaszálam te legyél énnékem.
Szemmel érintsem gyönyörű szirmodat,
Csodálhassam én mesés virágomat.
Lehess mellettem karnyújtásra mindég,
Ne legyen lelkemben sohase üresség.
Legyen az feltöltve a szereteteddel,
Fellángoló szívünknek örök melegével.
Nyugodhasson le vihara az életemnek,
De sose legyen vége az epekedésnek.
Az a vágy maradjon mindég fékezetlen,
Láthassam jövőmet benne a szemedben.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése