Csokorba voltak szedve rózsaszálak,
Kis presszónak a teraszán vártalak.
Ültem feszülten vártam érkezésedet,
Érkeztél hallottam a kopogó lépteket.
Mentem eléd, karomban tarthassalak,
Adtam a rózsámat, csókok csattantak.
Így álmodtalak, vártam érkezésedet,
Életem percét tölthette be a szeretet.
Mert jöttél aztán már imádhattalak,
Erősödhettek fel azok vágyak.
Neked napjaimba akartam lényedet,
Boldogság volt ott hallani léptedet.
Én aztán tégedet szívembe zártalak,
Innen az időnek percei úgy múltak.
Napodban éltettem neked kedvedet,
Kelthette életre vágyunk érzéseinket.
Így lettél virágszálam imádhattalak,
Úgy tehettem közbe évek múljanak.
Történést halmoznak annyi szépet,
Alkossák, nekünk életünkről a képet.
Így az életünknek azok hitet adnak,
Benne a jövőnkbe napot formáznak.
Alakítják, nekünk utunkon jövőnket,
Ne veszíthessük mi sohase hitünket.
Én egy presszó teraszán várhattalak,
Csokorba voltak ott a rózsaszálak.
Jöttél, áldom én minden lépésedet,
Az életemben töltött édes perceidet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése