Idő visz múló, robog mivelünk,
Tajtékozó vizet érint az evezőlapátunk.
Utaztat minket, az mindég felkarol,
Hagy megkapaszkodni mindég valahol.
Ringatózik hulláma között a csónakunk,
Meg mit érintünk ez, amit nem tudunk.
Ott van életünkbe a meglepetés,
Újat hozhat abba bele minden kikötés.
Visszavágyhassuk azt, ami már elmúlt,
Nekünk utazásunk során meg valósult.
Emlékeket hagyott szépeket velünk,
Olyat, amit aztán titkon visszasírhatunk.
Múló idő visz minket, robog az velünk,
Emlékek fedik, benne vannak vágyaink.
Kötödések egymásért való ragaszkodás,
Az életünknek játéka az, ami oly csodás.
Sodródunk mi, hiszen oly nagy a világ,
De a gyötrelmes vágy mégis lelket rág.
Kívánkozunk vissza ahonnan indultunk,
Hol anyáink szaván mi felvidulhattunk.
Vágyuk vissza hol lábunk nyoma maradt,
Ahol miránk annyi szép emlék tapadt.
A helyet, ami otthont adott nekünk,
Hantja a sírjuk nyugszanak ottan őseink.
Hiszen elsodort a sors barátokat, közülük,
Sokaknak már csak az emlékét idézzük.
Nem feledjük őket részei az életünknek,
Emlékünkben élnek, ők utunkon kísérnek.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése