Lehunyom szememet, alakodat látom,
Ott vagy képzeletben akárcsak egy álom.
Pilláim lezárnak, ott fogva tartanak,
Én vagyok rabja mégis az akaratomnak.
Érzést élesztget az így akar rám hatni,
Nem akarlak én téged rabságba tartani.
De maradhatsz itten mindég énvelem,
Így lehetel csak te boldogságom nekem.
Mert ha itt érintesz benne az életembe,
Hangolod a húrt fel nekem a lelkembe.
Jöjjön az dallam, mindég érinthessen,
Terüljön lágysága nekem a testemben.
Töltse be szívünket, a tüzet gerjessze,
Életünket nekünk hagy olvassza össze.
Maradjál te nekem, része az életemnek,
Úgy múlhassanak el felettünk az évek.
Legyél képzeletbe minden pillanatban,
Életembe benne, ottan az álmomban.
Dehogy akarlak én rabságban tartani,
Ha ott vagy jó érzés a szememet lezárni.
Merengeni egy kicsikét a múló életen,
Pengethessed benne a húrt a lelkemben.
Dallam legyen háló, az fedje akaratom,
Így éltethessem én, a szép száll virágom.
Érinthesselek meg tégedet szeretettel,
Jó gazda módjára mindég a szememmel.
Legyél képzeletben, mint örökös álom,
Maradjál te énekem az örök valóságom.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése