Mikor az elmére a gonosz rátelepszik,
Az emberi érzésen felül kerekedik.
Démonok uralják az emberek akaratát,
Célul tűzheti ki a világnak pusztítását.
Tomboló erőszak az népeket pusztíthat,
Békés országot is háborúba sodorhat.
Fegyvereknek szava ordítja azt széjjel,
Gyilkos lövedék végez emberi élettel.
Magával viszi, ontja szét a keserűségét,
Az Isten adta nép issza annak levét.
Élete munkája neki oda veszhet,
Nem ártott ő mégis földön futó lehet.
Mások uralják azt, amit megteremtett,
Ebbe a világban hányszor megeshetett.
Diadallal gyilkos tettet ünnepeltek,
Fel sem tűnt az nekik, közbe vétkeztek.
Az emberi életek nem számítanak ottan,
Őket elhantolják közös sírhalomban.
Egyedi marad már aztán a fájdalom,
Emberek gyásza, mert tett lelket nyom.
Fájdítja a lelket, az életeket szedett szét,
Hagyva a világon rajta a szenvedését.
Emberek által átélt borzalmakat,
Ami sok év után is sokkolóan hathat.
Élhetnénk úgy is, nem lenne barbárság,
Mennyivel élhetőbb lenne ez a világ.
Ez állom marad, mert ha így lehetne,
Ember másiktól semmit el nem vehetne.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése