Ébred az ember vele a remény,
Egy új nap megint, ó mennyi élmény.
Napunkban az megérinthet minket,
Halmozzuk abba benne sikereinket.
Siker az életünk már az, hogy lehetünk,
Benne mindég új napra ébredünk.
Lehetnek álmaink, vihetnek vágyaink,
Örömet hozhatnak nekünk a napjaink.
Ha megérint a reggel, visz az a jövőbe,
Így haladhatunk mi ő benne előbbre.
Telhetnek napjaink, új reggelek jönnek,
Azok mindég, mindég valamit ötlenek.
Mert ha kelünk bennünk éled az akarat,
Aztán minket már akár elragadhat.
Gerjeszti a vágyat, az mindég akar újat,
Olyat, ami széppé teszi végül is az utat.
Széppé teszi utunkat, visz előre minket,
Így élhetünk napokat, benne oly szépet.
Amit képbe tárolhat rólunk a múltunk,
Benne van utunk, ott van merre jártunk.
Éled reggelünk, új nap benne az ébredés,
Ott van a vágyunk az újért epekedés.
Velünk van a remény, ami kísért minket,
Küzdve, küzdünk, éljük mi az életünket.
Élünk egy új napért, talán egy szebbért,
Vagy átvészelhessük a rosszat csak azért.
Minden nap után jön majd az a másik,
Netán mi rossz volt, ők velünk feledtetik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése