Néha olyan jó lenne füstbe burkolózni,
Valahol egy bárpult előtt ülni.
Megérinteni ottan úgy az életet,
Italba temetni azt mi nem éltetett.
Emlékeket a szépeket meghagyni,
Azután csak azokat hordozni.
Ami a szívhez oly közel állt,
Benne egykor az érzelmet táplált.
Idézgetni, merengni köztük ott lenni,
Ami rossz volt mind ki szelektálni.
Bele kortyolni közbe az italba,
Úgy merülni bele abba a bánatba.
Csak egy csipetet úgy részegnek lenni,
Nem engedni a könnyet feltörni.
Ha az mégis csak kiülne a szemre,
Mert van, rálehessen fogni a füstre.
Ott lenni valahol egy bárpult előtt ülni,
Egy kicsit a lelket megkönnyíteni.
Levenni róla, mind a fájó terheket,
Amik úgyis csak lehúzzák az életet.
Az életet egy kicsit feldobatni,
Egy kocsmába szomorúságot múlatni.
Hessegetni el a bánatot,
Feledni majd éltetni, sokkal szebb napot.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése