Múlik a nyár lassan, őszbe fordul már,
Szabadulgat le a terménytől a határ.
Egyre jobban átláthatóvá teszi azt,
Szántásra vár a föld, termény utazhat.
Telik a mienk is lassan múlik nyarunk,
Nincs az évből csak négy hónapunk.
Jönnek embereink, ránk hozzák az őszt,
Szelet támasztanak őszbe ők majd bőszt.
Levél hullik, a fák lassan le vetkőznek,
Magukra ökörnyálat széllel tekertetnek.
Rezes levelek közt az ezüstje csillan.
Mutatva tájának, hogy ünneplőben van.
Szépségét még élteti, azt az ősz kiemeli,
Fagyos derét a szél közbe szétleheli.
Fáradt napsugarak azt csillogtassák,
Búcsúznak már lassan, de intenek a fák.
Intenek az őszbe, majd télbe mennek át,
Hullnak rezes levelei, tél ringat már fát.
Aludhassa álmát hóval takarja majd be,
Széll ringassa az álmát neki bölcsőjébe.
Múlik a nyár lassan az felettünk is eljár,
Őszbe megyünk mi is deresedünk már.
Bízva az újban, várjuk tavaszunkat,
Mert, hogy meg újra ő hozza nyarunkat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése