Jöttél fénnyel érintetted nekem egemet,
Állom voltál édes, éltetett ez engemet.
Ott voltál te, benne az álmomban,
Fénybe úsztál abba, benne rivaldában.
Elszállt az állom, de maradt az ámulat,
Emészt a vágy, gyötör a tudat alatt.
Menekülnék, de egyre bénulok,
Istenem én már sohasem szabadulok.
Széthullót szívem, fejembe a kábulat,
Itt vagyok én most romjaik alatt.
Hiába várom azt, az éjszakát,
Nem élteti az már a fényt, a rivaldát.
Mond mi lesz velem drága Istenem,
Öt én már soha meg nem lelhetem.
Mért tűnhetett el nekem az álmom,
Porba hullott most így a boldogságom.
Hajt a vágyam, én az álmom kergetem,
Te segíthetsz rajtam Istenem.
Mutasd az utat, amin indulhatnék,
Illúziót már azon aztán nem kergetnék.
Én akarom vissza sírom, azt az éjszakát,
Újra átélni neki a kábulatát.
Ott voltál te benne az álmomba,
Kérve, kérlek, legyél mindég benne abba.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése