Ha gyötör a csüggedés az sohase éltet,
Mert rombolja, fájdítja a lelket.
Jobb vidámnak lenni fellegek közt járni,
Felemelni mást is, azt is szárnyaltatni
Sokkalta jobb érzés az ember nevethet,
Habár a kacagás is csalhassa a könnyet.
Mennyivel másabb azt elviselni,
Lecsordul, de kitudja, arcunkat emelni.
Lélekre hathat rá boldogságban vihet,
Sugárzik belőle, szárnyaló szeretet.
Életeket lehet vele szebbé tenni,
Csüggedni embert mért is kéne hagyni.
A gyötrő csüggedés rombolja a kedvet,
Előrébb nem viszi, fújtja az életet.
Elbizonytalanít, hagy ő búslakodni,
Fölösleges hagyni nem kell babusgatni.
A fojtó csüggedés az soha sem éltetett,
Előbb, utóbb bús komorrá tehet.
A lelket lehúzni sosem szabad hagyni,
Nem tudhat a szívben úgy tüzet táplálni.
Sokkal másabb, ha él virágzik a szeretet,
Szirmot bontó mosoly az arcot szépíthet.
Mert a nevetés éltet, az tud felemelni,
Jobb más érzés az, lazán nevetve vigadni.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése