Érzem még a nyaraknak bódító illatát,
Oda képzellek, mint nyíló rózsáját.
Elképzelem a csillogó harmatot,
Hajnalunkon, a fényt a játszadozót.
Kívántuk a fényét a felkelő napnak,
Frissítő harmatát vágytuk a hajnalnak.
Kelt a nap szórta fényét rá egünkre,
Festette be a reggelét narancsszínűre.
Beszínezte vele az ébredő egét,
Csúszót fel az égre adta jó melegét.
Bontatott, szirmokat éltetett virágot,
Vittek bele azok a nyárba kábulatot.
Bódító nyaraknak még illatát érezzük,
Bár már napunk őszbe telik nékünk.
Rátelepült az ősz kertünket uralja,
De nyílik még nekünk abban a virágja.
Bimbóztatja ő hófehér krizantémjait,
Benne őszirózsa bontja ki szirmait.
Mégis te vagy a legszebb virágom,
Maradtál te nekem az örökös álmom.
Várjuk, a nyarunkat benne álmodunk.
Akkor is ha az ősz itt jár már nálunk.
Szórhatja fejünkre ezüst fehér derét,
Csak erősíti vele szívünk szeretetét.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése