Ha nem is farkasember képébe,
Talán nem is sötét éjbe.
Életünkben, abba benne,
Az ember mégis vámpír lenne.
Ahhoz nem kell sebet ejteni,
Vért lehet másképpen is szívni.
Sokszor nem is vesszük észre,
Úgy adunk okot sértésre.
Ezer sebből folyhat a vérünk,
Összetörhet vele lelkünk.
Vagy ennek így kell lennie,
Ember egymáshoz így kötődne.
Mert ezek mind kötödések,
A sértések a békülések.
Megbocsájtás, újrakezdés,
Az egymásért való epekedés.
Ha nem is farkas ember képébe,
Mégis ott vagyunk az éjbe.
Annak csendjébe belekiáltjuk,
Egymást mi így is akarjuk.
Ha jelképesen is, vámpírként,
Rajongunk, lehet másként.
Egymásnak vérét szívogatva,
De a másikhoz ragaszkodva.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése