Eljött már az este szendereg a város,
Éj sötétje fedi, látszik rajta álmos.
Leáll lassan, a villamos sem jár,
Kicsikét pihen garázsába most már.
Fényei lámpáknak törik a sötétet,
Neonok árasszák sokszínű fényüket.
Sötétjén az éjnek színüket hozzák át,
Városa szunnyad, éj hozza az álmát.
Minden elpilled, lelkek pihenhetnek,
Az éjszakában új álmok születnek.
Jön az álom, mutassa birodalmát,
Ott lehet bárki, annak élheti varázsát.
Nincsen kiváltság, a lélek egyforma,
Van kit éltet, vagy épp lehúzza álma.
Az ember mintha más világba járna,
Világa neki újabb dimenziót nyitna.
Mert tágul a tér, mesébe visz minket,
Álmodik az ember, közbe pihenhet.
Élettel töltődik, új napokat élhessen,
Ha olyan az álma abból meríthessen.
Meríthessen belőle, vihesse magával,
Építhesse bele, az legyen világával.
Ha újra kel ébred, ott lesz a reggel,
Villamos jelezzen ott a csengőjével.
Utazzanak rajta felfrissült emberek,
Kik reggelükben álmukkal lehetnek.
Velünk vannak, kísérthetnek minket,
Nekünk az álmunk reményt éltethet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése