Kerekeket pörget ki az M-egyesen,
Az autó motorja duruzsol csendesen.
Pörgeti azokat, ők vihetnek minket,
Nézelődők a tájban, még a vejem vezet.
Akad látni való, hiszen a táj az kies,
Vidékéhez lehet a természet kegyes.
Hegyeket emelt, közé tett völgyeket,
Teremtő ennél nem alkothat szebbet.
Magával ragad a gyönyörű táj engem,
Tatabánya látványa, lenyűgözi énem.
Egy hatalmas kagylónak tűnik a völgye,
Benne városa terül, az neki a gyöngye.
Látványával betelni, nem tudok sohase,
Énnekem szememre az Isten nevesse.
De ahogy megalkotta az maga a csoda,
Mert hát mesés tájat teremtett ő oda.
Azt az ember ahogy házakkal belakta,
Olyan lett mint egy ékszeres kazetta.
Gyöngye ékszere lett, az Országának,
Tájában, Isten által teremtett kagylónak.
Mennyi élmény halmozódik egy úton,
Csak azért az ember mindég újat lásson,
Természet kínálja, mindég a látnivalóját,
Egymásután sorban vonultassa táját.
Motor duruzsol, most autó visz minket,
Halmozza utunk nekünk az élményeket.
Szebbet az ember ennél nem is kaphat,
Hiszen mit látót, az emlékként maradhat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése