Magammal egész jól elvagyok,
Az állomáson vonatot várok.
Érkezik, begördül az vágányárra,
Utasok várnak ottan már arra.
Várom én is azt, hogy mehessek,
Csikorognak fognak a fékek.
Áll már a vonat helyet cserélünk,
Az érkezők le, mi rá felszállunk.
Jelzője neki, át már zöldre váltott,
Menesztik máris a vonatot.
Áthalad az, a váltok rengetegén,
Az pályáján fut, utazhatok már én.
Kipörögnek zakatolnak a kerekek,
Lassan a kilométerek odalesznek.
A vonat az útján, ahogy elgördül,
Az a távolság, lassan de leszűkül.
Haladunk mi, fogynak a térközök,
Elmaradnak utasítást adó jelzők.
Áthalad az állomásokon a vonat,
A nyílt pályán kint újra zakatolhat.
Most a vágyammal én elvagyok,
Visz a vonat tehozzád utazok.
Rója le az most a kilométereket,
Jelző fog meg célba érve minket.
Mert oda érünk, tégedet láthatlak,
Ott leszel te karjaimba zárlak.
Az idő innentől akár meg is állhat,
Ringassa, éltesse a mi álmainkat.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése