Mert eljött az este álmomba merültem,
Sólyomszárnyakon hozzád repülhettem.
Szelték a levegőt azok engem vittek,
Éjnek ezüstjében így megérinthettelek.
Csak úgy lazán foghattam a kezed,
Kápráztattál engem ott lehettem veled.
Az éjszakában te egy csillag voltál,
Sötétjében annak eget ragyogtattál.
Ragyogtattad egem szórtad a fényedet,
Örökre lefedted vele életemet.
Ó az a fény bennem vágyaim ébreszti,
Szívembe lopódzik, a tüzet feléleszti.
Szürkülő parazsa újra lángra lobban,
Mi is táplálhatna vágyat ennél jobban.
Vágyom az éjszakát, álmomba vihessen.
Érintésekből aztán kötelék lehessen.
Fény fedhesse egem, szórja az ezüstjét,
Mindig láthassam a hunyorgó fényét.
Érinthessem meg úgy azt a csillagot,
Ne keljen várni mindig azt az álmot.
Benne napjaimban nekem ott lehessen,
Rögös utamon az mindig kísérthessen.
Akkor édes az álom, ha kiteljesedik,
Csillagom ott lehet, így vele esteledik.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése