Fekete éjszakában, éj fekete hajú lány,
Repülve suhan, akár az árny.
Itt van az álmomban, gyötör a vágy,
Neki érintése az oly selymesen lágy.
Én vágyom jöttét, neki az érintését,
Az éjszakának az éltető meséjét.
Engemet vihessen, vele ott lehessek,
Aztán én ő róla regéket zenghessek.
Éj fekete haját vállamon érezhessem,
Neki homlokára csókjaim leheljem.
Ott lehessek vele, érinthessem őt,
Én az álmaimban láthassam a jövőt.
Álmodom jövőnket, várom édesemet.
Legyél napalomban, kérlek tégedet.
Lehessen valóság végre az, az állom,
Arra kérlek téged, legyél te a párom.
Sodorhasson az állom mindég együtt,
Láthassam szemedet, azt a gyönyörűt.
Érinthessen mindég engem az a fény,
Mi szemedből árad te gyönyörű lény.
Éjfekete hajad érje nekem a vállamat,
Úgy tölthessek el teveled órákat.
Ne moccanjunk, érezzük a csendet,
Átélni nem lehet, hidd ennél szebbet.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése