Keltem én reggel felhúztam a redőnyt,
Akartam a fényt oszlassa a közönyt.
Benne volt az éjszakámban gyötrőn,
Nem hatott rám az, valami éltetőn.
Aztán, hogy érintett a fény ocsúdtam,
Egyre jobban éreztem magam.
Töltődtem, engem a remény érintett,
Bele hozva napomban újra a hitet.
Bízva Istenben az megint rám tekint,
Mint mindég most is feloldja a kínt.
Fohászkodtam, neki elmondtam imám,
Éreztem máris, hogy szebb lesz a mám.
Újra egy szebb nap, jöhet a rossz után,
Remény éltet, a közönynek múltán.
Az akaratnak most ő diktál megint,
Érzem magam körül a szépet, ami int.
Megyek, én indulok, nézem a csodát,
Amin, tegnap még nem láthattam át.
Így ma már egészen más lett a világ,
Érzem már azt nekem is nyílik a virág.
Megérint az illat, elbűvölően visz már,
Nekem énekel most minden madár.
Itt lehetek a gyönyörű napba megint,
Érzem közelségedet, az éned megérint.
Ha érintesz engem, nem rossz a napom,
Nem értem magam sem, de akarom.
Akarom, azt itt legyél nekem,
Te legyél a reményem, éltesd az életem.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése