Oly jó lenne néha mindent egy kicsit elfeledni,
Lábad elé leborulva, tégedet imádva éltetni.
Úgy átélni a múló perceket,
Kizárni a világzaját, maradjon csak a szeretet.
Ott csak ketten lennénk, a lábad elé leborulnék,
Csak teneked bókolgatnék.
Kezedet csókolnám, nevedet szívembe zárnám,
Oda bele zárnám énedet, a kulcsot eldobnám.
Ott lennél a szívemben, életemben benne,
Ez érzésnek is oly de mesés lenne.
Akarom így legyen, a boldogság ott lehessen,
Összeköthessen, minket napjainkban éltessen.
Napjaink úgy telhetnének, éltessenek szeretetet,
Ezt szeretném, erre kérném az Istenemet.
Leborulhassak teeléd, napjaidban imádjalak,
Én ott terád felnézhessek, magasztalhassalak.
Ez nagy kérés tudom, az életed be folyásólom,
Ha te azt akarod, mozgásteredet meghagyom.
Szabadon, hogy benne mindég szárnyalhassál,
Kápráztasd a világodat, de énvelem maradjál.
Oly jó lenne néha mindent egy kicsit elfeledni,
Lelked tengerében, abban ott felüdülni.
Távol a világ zajától, teveled lenni kettesben,
Illatosan, pislákoló gyertyának a fényében.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése