Írtam verseimet, bele életemet vittem,
Azt mindég jó kedvel, derűvel tettem.
Csináltam sokszor nagyon betegen,
Volt olyan is néha, hogy szerelmesen.
Írtam, mert itt voltatok velem, nekem,
Éltetettek látogattok mindég engem.
Hiszen a számok beszélnek magukért,
Köszönetem jár nektek a látogatásért.
Jó éreztem mindég magamat veletek,
Majd ha nem írok, akkor is gyertek.
Fel ide, egyszer véget ér minden,
Mert az utunk az bele ér a csendben.
Bele ér, aztán már szavak nincsenek,
Nem jön onnan vissza az ének.
Az égiek mindent fednek csenddel,
Hárfa szól ottan csak angyali énekkel.
Isten engem segített, veletek lehettem,
Jár neki is ezért köszönetem.
Ő nélküle, mink nem lennénk itten,
Talán, hogy élünk ez nem is véletlen.
Minden arc, másról szól, akar valamit,
Bánatot old, derül, de benne a hit.
Akarunk mi hisszük, amit teszünk,
Átadjuk azt így egymásért is élhetünk.
Még egymásnak nyújthatunk vigaszt,
Olyat mi az életben mosolyt is fakaszt.
Adjuk azt tovább, ne szégyelljük,
Hiszen mi azzal, egymást is éltetjük.
Szerző: FM.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése